Múlt héten Fülessel megnéztük a Cashback c. filmet. 

Ma rájöttem, hogy tényleg el kell ütni valamivel az időt. De mivel? 

Az órát nem szabad nézni. Tény. Azonban sajnos kialakul egy másfajta időérzék. 4 megrakott konténer kb. félóra. Nem jó taktika. Nem az órát nézem, csupán átgondolom, hány konténert vittünk el eddig.Nem szabad.

Arra sem szabad gondolni, mennyire fáj a lábad például, mert utána a fájdalom felerősül, elviselhetetlenné válik. Ma ez történt.

Egy ideig énekel persze az ember, fütyürészik,de az sem tart örökké. A Zompone gépnél megszólalnak a Zampone DJ-k.Ezt még Adrival találtuk ki 4 évvel ezelőtt. A gépnek tényleg zenei alapja van, jó kis alap egyébként, de félóra utána már nagyon idegesítő. 

Ma elkezdtem számolni a húsdarabokat. Olyan 10.000 db körül már nem tudtam követni. Az azt jelenti, hogy 2500 leölt disznó lábát pakoltam ma. Fantasztikus. Szegény kucuk. Hetente 12500 disznót pakolok. Na a többibe bele sem merek gondolni, mert soha többé nem eszek húst. Így is elég közel állok hozzá.

A jövőn sem lehet mindig gondolkodni, mert belebolondul az ember. Én már csak tudom. Agyaltam, agyaltam, míg a végére arra jutottam, hogy engem senki sem szeret, soha nem lesz semmim és senkim. Nem, nem szabad.

Nem jöttem rá ma sem, mivel mehetne el a 8 óra úgy, hogy 8 percnek érezzem.